Az egerszalóki termálkutak utánpótlási viszonyainak modellezése és a védőidomok meghatározása

elvalaszto

Egerszalók az elmúlt évtizedekben a fehéren világító mésztufa dombjáról és az éjszaka is nyitva tartó, kis termálmedencéiről híresült el, ahol a meleg víz és az egri borok jótékony hatása együtt érvényesülhetett. Ma már wellness központ használja fel az értékes, 65 ºC hőmérsékletű termálvizet. Az 1 900 m2 vízfelülettel rendelkező létesítményben összesen 17 külső és beltéri medence kap helyet.

Az egerszalóki termálkút a demjéni olajmező egyik szerkezetkutató fúrásaként mélyült De-42 néven 1961-ben. A 407,5 m mély kútból létesítéstől kezdve folyamatosan szabadon folyt a meleg karsztvíz. A kútból kilépő és a domboldalon lefolyó víz hűlése és a CO2-vesztesége miatt 80-120 mg/l csapadékot rakott le, mely fokozatosan egy fehér mésztufa kúpot épített fel. Időközben a kutat környezetvédelmi okokból lezárták, és ma már csökkentett hozammal, szabályozott módon látják el a természetvédelmi oltalom alá helyezett mésztufa kúpot.

A fürdő komplexum ma már egy másik kútból (De-42/A) kapja a vizét. Ez a kút is több száz méter mélyen csapolja meg a mészkőből álló karsztvíztárolót. Az egerszalóki kutak a Bükk hegységből kapják a vizüket. A Nagyfennsíkon beszivárgó víz a radiokarbon vizsgálatok szerint 12 000 év alatt teszi meg útját mélyen a felszín alatti karsztvíztárolóban, közben felmelegszik és magába oldja az ásványi anyagokat.

A termelő kutak vize közepes ásványi anyag tartalmú, Ca-Mg-HCO3 jellegű, kemény, fluoridos, kénes termálvíz, melynek jelentős a szénsav és kovasav tartalma. A víz oldott anyag tartalma jelenleg 1100-1550 mg/l között változik, a kifolyó víz hőmérséklete 65-70 ºC. 1992-ben nyilvánították gyógyvízzé.
A gyógyvíz védelmét szolgáló védőidom tervet a SMARAGD-GSH Kft. készítette el a 123/1997 (VII.18.) Kormányrendelet alapján.