Dunakeszi városi Vízmű, Duna Balpart-II Vízműtelep, Duna Balpart-I. Vízműtelep vízbázisának diagnosztikai vizsgálata

elvalaszto

A Duna bal partján, Dunakeszi és Budapest között található a 38 termelőkútból álló kútsor, amelyet Dunakeszi, Balpart I. és II. vízbázis néven ismerünk. A vízbázisok kiemelkedő fontosságúak Budapest és agglomerációjának, különösen Újpest és Dunakeszi közigazgatási területe vízellátásának szempontjából. A 8 északabbra található termelőkutat a DMRV Dunamenti Regionális Vízmű ZRt., a többit a Fővárosi Vízművek ZRt működteti. A vízbázisokról 65.000 m3/nap jó minőségű ivóvíz termelhető ki.

A vízmű története még a XIX. században kezdődött. Így ír erről 1883-ban Wein János, a Fővárosi Vízművek Igazgatója:

„…Pest városában az ipar és a kereskedés már jókor kezdett ugyan fejlődni s ezzel együtt a népesség is évről évre szaporodott, de ez eleintén egyáltalán nem indította arra akár a hatóságot, akár a lakosságot, hogy arra gondoljanak, miszerint a vízszükséglet egy központi vízműből fedeztessék. Egy ily központi vízműnek szükségét sokáig nem is lehetett érezni, mert a még ifjú város akkor még be nem szennyezett talaja úgyszólván mindenütt bőven adta az átlag elég jó, néhol kevésbé jó, máshol pedig az igazán jó minőségű vizet, oly mennyiségben, amely a kívánalmakat kielégítette. Csak akkor kezdődött itt is, mint minden gyorsan gyarapodó városban felébredni a kívánság állandó és biztos vízellátás után, mikor a lakosság a város egyes pontjain már eléggé összetömörült, mikor az ily összetömörülés hátrányos következményei az előbb jó ivóvizen is kezdettek meglátszani, mely a hiányos csatornák átszivárgó nedveitől s a szemétfeltöltésektől évről évre mindinkább rosszabbá vált…”

A Duna a jégkorszak végén vastag és széles kavicsteraszokat épített Váctól a Csepel-szigetig. A termelőkutak a kavicsterasz vízkészletét csapolják meg úgy, hogy kiaknázzák a természetes szűrésben rejlő lehetőségeket. Természetes viszonyok között kisvíz idején a talajvíz a Duna felé áramlik, árvíz idején a Duna tölti fel a kavicsterasz vízkészletét. A termelés hatására a Duna felől történő áramlás állandósul, a kutakba 70-95 %-ban a meder felületen keresztül megszűrt folyóvíz érkezik, a partszakasz feliszapolódásától függően. A Duna vízminősége ezen a szakaszon a közhiedelemmel ellentétben jó minőségű, a bakteriális és mikrobiológiai szennyezéseket pedig a kavicsterasz teljes mértékben kiszűri.

A kavicsterasz nagyon jó vízadó képződmény, de ez a vízbázis szempontjából hátrányt is jelent, mert az utánpótlási területen található, a vízbázisra a hígulás ellenére is veszélyes, magas koncentrációjú szennyeződések nagyon gyorsan terjednek benne. Ez azt jelenti, hogy a vízbázis sérülékeny, veszélyeztetett, ezért tudatosan védeni kell.

A Dunakeszi és a Balparti vízbázisok védőterületeinek meghatározására és biztonságba helyezési tervének elkészítésre az „Üzemelő, sérülékeny földtani környezetben lévő vízbázisok diagnosztikai vizsgálata” program keretében került sor 2003 és 2009 között. A diagnosztikai vizsgálat beruházója a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, a kivitelezője a SMARAGD-GSH Kft. volt. A projektben a DMRV Dunamenti Regionális Vízmű ZRt., valamint a Fővárosi Vízművek ZRt közreműködő partnerként vettek részt.