Balatonfüred hírét, nagyságát évszázadok óta nemcsak a Balaton, a népszerű Anna bál, és a vitorláskikötő adják, hanem az itt feltörő szénsavas források.
A balatonfüredi savanyúvizek magas szabad szén-dioxid tartalmú, kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos-szulfátos ásvány és gyógyvizek.
A balatonfüredi savanyúvizekről először a XVII. században történik említés „tihanyi” savanyúvízként. Ekkor még a terület a Tihanyi Apátság tulajdonában volt. A XIX. században a források már Balatonfüred fejlődéséhez járultak hozzá. A város központjában 3 forrás fakadt: a Ferencz József-forrás (ma Kossuth Lajos-forrás) ugyanúgy, mint napjainkban ivókútként működött. A fürdőforrást (Ős-forrás) jelenleg a kórház épülete alatt található) gyógyfürdőként hasznosították, míg a Savós-forrás vizét juhtej savójával keverve gyógykúrára használták. A XX. század elején épült ki az Állami Szívkórház épületkomplexuma.
Balatonfüred nyugati részén ismert a másik jellegzetes savanyúvizes terület. A területen fellépő nagyobb szén-dioxid gázkitörésekre 1931-ben a szőlősgazdák hívták fel ifj. Lóczy Lajos geológus figyelmét, mivel az erős feláramlási területeken a szőlő kipusztult. A leásott gödrökben talajvíz vagy magas talajvízállás esetén a tócsák vize a feltörő szén-dioxid gáz következtében erősen bugyborékolt.
A balatonfüredi szén-dioxid feláramlás eredetéről még ma is megoszlik a tudósok véleménye. Legvalószínűbb, hogy ugyanannak a vulkáni utóműködésnek az eredménye, amely létrehozta a gejzirit kúpokat a Tihanyi félszigeten.
A szénsavas források a Balaton felvidék nyílt karsztos, mészkő területein beszivárgó, a felszín alatt a kőzet repedésrendszerein a Balaton felé nagyon lassan szivárgó felszín alatti vízből nyerik hozamuk nagy részét. A forrásokat a Balaton felvidék jellegzetes kőzete, a rossz vízvezető képességű többszáz millió éves vöröshomokkő kényszeríti a felszínre.
A szénsavas gyógyforrások védelmét szolgáló védőterület meghatározását, valamint a biztonságba helyezési tervet a Balatonfüredi Önkormányzat megbízásából a SMARAGD-GSH Kft. készítette el a 123/1997 (VII.18.) Kormányrendelet alapján.