Egri gyógyforrások és Petőfi téri termelőkutak diagnosztikai vizsgálata és a védőterületek meghatározása

A mai Eger területén, a jégkorszakban már biztosan működő langyos karsztforrásokat valószínűleg a történeti idők kezdetétől ismerték az itt élő emberek, sőt a forrásvíz egyfajta vonzerőt is jelentett a vidék benépesedésekor.

A 28-30 ºC hőmérsékletű természetes források forráskürtőkön keresztül törnek a felszínre. Eredetileg kis tavakat alkottak, ma mesterségesen kialakított medencékben gyűjtik össze a vizüket a Bárány uszodában, a Török-, és Tükör-fürdőben, valamint a strand nagy medencéjében.

A források vize jórészt kihasználatlan volt. Ezt felismerve Schréter Zoltán geológus a kiépítendő központi városi vízmű vízbázisaként a források utánpótlását is közvetlenül biztosító, a Petőfi tér alatt a felszín közelében található, karsztosodott mészkő rétegeket választotta ki. Javaslatára 1926-ban a Petőfi téren lemélyítették a 60,74 m talpmélységű I. sz. vízműkutat, amely bő vízhozamával évtizedekig fedezte a város szükségleteit. A ma is jó állapotban lévő termelő kút technika történeti kuriózumnak számít, mert csaknem egészében vörösfenyőből építették. Később az 50-es és 60-as években a vízbázis további négy termelőkúttal bővült, amelyeket napjainkban a Heves Megyei Vízmű ZRt. üzemeltet.

A sérülékeny vízbázisból származó karsztvíz hosszútávú, jó minőségben és megfelelő mennyiségben történő biztosítása érdekében Schréter Zoltán kezdeményezésére már az 1920-as években megfogalmazódott a források és az 1926-ban lemélyített karsztvízkút védőterületei lehatárolásának szükségessége. Az Eger, Petőfi téri vízbázis védőterületének meghatározására és biztonságba helyezési tervének elkészítésére az „Üzemelő, sérülékeny földtani környezetű ivóvízbázisok diagnosztikája” program keretében, az Észak-magyarországi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság beruházásában, a SMARAGD–GSH Kft. kivitelezésében került sor 2002 és 2009 között.